Barna hajú, pattanásos, 13 éves srác, aki idősebbnek néz ki, ül a 2-es jelzésű, 6 órás buszon. Fején egy törött fejhallgató. Nem tud leállni a zenehallgatással. Haja kócos, mélybarna szemei csillognak; frissen mosakodott meg. Szájában egy rágó, mert visszaaludt és nem tudott fogatmosni. A kedvenc zenéit hallgatja, csak azt a párat, újra és újra. Ezt csinálta éjfélig a töri tanulás helyett. A nap első sugarai üdvözlik, de ő csak a busz koszos padlóját bámulja. Nem tudja még, mi vár rá...

A busz beér az Eötvös tér megállóba. Ő már az előző megálló óta áll az ajtóban. Az ajtók kétfelé szétnyílnak, ő pedig peckesen lepattan a szürke járdakőre. Az őszi októberi, csípős hideg levegő csipdesi az arcát, a kabát alatt izzad, csakúgy mint zsebrevágott kezei. Egy új lejátszási listát hallgat. Ezt a számot még nem hallotta...

Fekete haj, fekete pár csillogó szemek. Tükör előtt, gondosan vízzel mossa tincseit, fésűvel igazít minden hajszálat pontos helyére. A nővére még szuszog a melette lévő szobában. Félvállra veti iskolatáskájàt, int húgának, aki még a reggelijével küszködik és anyjára néz. Ő magához húzza, megöleli, két csókot nyom orcájára és szép napot kíván neki. Kilép a bejárati ajtón, kishúga beéri és elindulnak az utcán. Ő most kezdte a gimnáziumot. A húga meg ötödikes. Egy iskolába járnak, még csak másfél hónapja, de minden már megszokott és otthonos. Nem beszélnek, nem csevegnek, csak egy irányba nézve lépkednek...

 Megint lekéste a zöld lámpát, ezért lassúra fogta a tempóját. Ebben a pillanatban egy új fiú és egy kislány ért a zebrához. A két szempár találkozott, a mélybarna és a fekete csillogó, de éppen csak egy pillanatra. Amikor a nagydobot rúgták, amikor a zongorán C akkordot fogtak, amikor az énekesnő kiengedte a hangját, amikor a gitárok bőgtek, amikor az ébredező, még punnyadt nap sugarai szétolvadtak az arcokra...

A napok ugyanazok voltak; reggel ugyanaz  a 3-4 osztálytárs volt még csak benn, az órák ugyanúgy lassúak voltak, a menza mindig borzalmas, íztelen, iskola után a könyvtár, ahol álmodozott és jövőjének szálait szőtte, majd lesétált a balett terembe, ahol egy pocakos, mosolygós szemű asszony próbált balettot tanítani tinédzser lányoknak, majd haza, itthon benyomott egy gyrost, arra ivott egy liter vizet, a hangulatvilágítást és a diszkólámpát bekapcsolta, a szoba ajtaját becsukta, telefonját bedugta a hangfalba és a kis háromszögre nyomott...

-

Ez történt velem, szerintem naprapontosan egy éve. Lefekvés előtt elkapott egy fura érzés, én megragadtam és hirtelen minden visszajött. A dalszövegek, a dallamok, a fények, a színek, a hangulatok.  Ezt a blogot azért indítom, mert túl sok gondolatom van és le kell vezetnem őket. Talán a világ befogad engem. Nem tudom, meddig fogom ezt csinálni, valószínűleg addig, ameddig lesz kedvem. A következő bejegyzésben beszélek a jelenről és folytatom a történetem. 

Dalok

• Lady Gaga - Joanne című albuma
• Lady Gaga - Speechless