Egy 14 éves kanizsai srác próbálja túlélni a Világot

Önterápia

Önterápia

Emberek - köztük én is

Azaz mennyire nem vagyok én

2017. november 20. - Egy 14 éves srác

Az ok, hogy miért nem írtam ilyen sokáig. Többször is neki álltam a post megírásához, de egyszerűen nem jött semmi. Picit vártam és beérett. Voilá! Tanulság: sose feledd az idő gyógyító és rendező hatalmát.

"Lenni vagy nem lenni..." Túlcsépelt mondat. A casting kért egy monológot és nem volt más ötlet, úgyhogy ezt adtam elő. Addig nem lehet ezt megcsinálni, amíg nem érted, hogy mi a szöveg jelentése, hogy miről beszélsz, énekelsz, táncolsz, stb. Gondolkodtam. Nem féltem búvárkodni és magamban a legsötétebb sikátorokat látogattam meg. Utalás lesz az előző bejegyzésemre (ami szerintem egy picit túl korai klimax volt), bebizonyítottam, hogy úgymond semminek nincs értelme, nincs olyan, hogy valami "exact" lenne. Ez megindított egy folyamatot bennem. Rájöttem, hogy a fájdalom is semmi, a szégyen is semmi, a halál is semmi. Azóta kitolom a határaimat. Ennek a korszakomnak ez lesz a lényege. Cigizni fogok. Szívni fogok. Csókolózni fogok. Szeretkezni fogok. Bántani fogom magamat. Szeretni fogom magamat. Talán megölöm magamat. Sokkolni fogok mindenkit. Aztán majd fognak jönni az emberek, hogy "Úristen, jól vagy? Ezzel nem teszel jót magadnak...", hát elmondom, ez a legjobb nekem. Többé nem megérteni, hanem megtapasztalni szeretném a világot. Az egyik (egyébként imádatos) tanárom mondta azt, hogy "Hol van az a srác, aki 3 héttel ezelőtt itt volt?", nincs olyan, hogy valaki. Szerintem nincs személyiség, folyamatosan változunk, ez egy pillanatnyi, ideiglenes állapot. Mert semmi sem fix. Itt zárul a kör.

Tehetségtelen. Nálam ez egy külön érzelem. Amikor úgy érzem, hogy valaki jobban öltözik, helyesebb, szerencsésebb, boldogabb, eredetibb, vagy jobb nálam valamiben. Egy pillanat alatt jön és szíven üt. Elegem van már ebből. Egész életemben üldözött, most jön az, hogy megállok, 180° és harcolok. Gyűjtök még önbizalmat, de úgy érzem, hogy kezd eltűnni ez a szarság. Most jön az, hogy másoknak fogom ezt okozni. Úgy érzem, hogy az emberek fölött állok. Ezért határoztam el, hogy én nem az az "isteni császárkirály" leszek, hanem segíteni fogok másoknak. Nem hős leszek, csak sok embert szeretnék eljuttatni a szellemi, mentális és emocionális fellángolásba. Szeretem, ahogy vagyok. Szeretném azt, hogy ezt mindenki érezhesse. Mellékesen szeretném megjegyezni, hogy a Föld jelenleg lángol és szükségünk van összefogásra. Nem hiszem, hogy valaha békében fog élni a világ, ezt azért gondolom, mert akár ha atomokra gondolunk, akkor is rájövünk, hogy nem lesz olyan, hogy az összes stabil nemesgáz-állapotban lesz. Van valami hajtó ereje a világnak, ami mindig újabb konfliktusokat okoz. Ez nem rossz, ez csak így van. Viszont abban hiszek, hogy lehetünk egy egység, amiben az egyének egyaránt értékesek, mégis különbözőek. 

Mára ennyit. Várom a reakciókat és ötleteteket témákhoz.

Dalok

  • Toto - Africa
  • Lady Gaga - Dope
  • Cindy Lauper - True Colors
  • Miley Cyrus - We Can't Stop
  • Morcheeba - Enjoy The Ride

 

A bejegyzés trackback címe:

https://onterapia.blog.hu/api/trackback/id/tr6713311619

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása